Én és a Scrapbook


El-elgondolkozom néha, miért is csinálom, miért szeretem a scrappelést? Csak úgy véletlenül "csöppentem" bele, megláttam mások alkotásait, blogjait, és elkezdtem én is, mert tetszett. Aztán hamar rendszeres tevékenységgé fajult az oldalak gyártása, freebie-k letöltése (egyelőre még nem vettem készletet, anyagi okok miatt sem, meg még nem mélyedtem el benne, hogyan is kell on-line vásárolni... talán majd későbbiekben...), fotók szerkesztése, rendezgetése...
Részt vettem néhány játékban, kihíváson, már kétszer nyertem is, aminek nagyon örültem :-) Sajnos nem nagyon tudtam rászokni arra, hogy sokat kommenteljem mások műveit, főként időhiány miatt, és valljuk be: egy lusta disznó is vagyok. :-S Pedig annak persze nagyon örülök, ha nekem ír valaki kommentet! Nyitottam egy galériát is, azaz feltöltöttem jó néhány oldalamat a http://www.scrapbook.hu/ -ra, ahova egyébként szinte minden nap benézek. Mint ahogy mindennap nézegetem a kedvencebb blogtársaim blogjait, műveit is. A kötelező dolgokat viszont nem szeretem, talán ezért nem is próbálkoztam meg sehova CT tagnak jelentkezni (persze, lehet, hogy ki sem választottak volna... ). Ez utóbbinak oka az is, hogy sajnos nem tudok angolul, jó, pár szót, alap dolgot megértek, de nem tudok összefüggő mondatokban beszélni, írni. Sajnos. És a CT felhívások csak angolul jelennek meg... De talán nem is baj, hogy várok ezzel.
Egyelőre marad hobbinak, ahogy indult, minden kötelezettség nélkül. Nagyon örülök azért persze minden hozzászólásnak, kedves szónak, és itt is bocsánat azért, ha én nem írok valami sokszor... azért néha megteszem, ha több időm van barangolni, nézegetni, és írni is. Na meg persze, ha tényleg tetszik valami - bár ilyen nagyon gyakran előfordul. Sajna így nem is alakulnak ki szorosabb barátságok... de azért egy picit remélem, közétek tartozom. :-)
Van egy jó pár kedvenc scrapperem, akiktől szívesen tanulok, nézegetve műveiket, néhányukat megemlítve: Beszteri, Ányi, Kolibri(Noémi), Timo, Mörjike...és még többen mások.
Egyszóval összefoglalva: élvezem! :-)

Papa

Osli Apák napi játéka inspirált az oldal elkészítésére. Még nyerni is lehet vele! ;-) Az oldal a Papáról szól, aki a vele együtt látható Mamival és unokával teljes. :-) A Papa nekem nevelőapám, de a fiamat "rendes" unokájaként szereti és törődik vele. A fotó 2000. karácsonyán készült, amikor a gyerkőc 3 hónapos volt.


{ VerenaDesign
PST Design }

Otthon, édes otthon

Egy dupla oldal "csak úgy" - elkapott az ihlet. :-) A témája a telek és a kis ház, ami már 1 éve az otthonomat jelenti.




{ Lady in Satin: Foto in Scena
Jaelop Design }